2020.:
Zentai Ferencre emlékezünk
2020. január 27-én, 82. évében elhunyt Zentai Ferenc a Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Technikum volt mérnöktanára, a Fejér megyei barlangkutatás megteremtője.
Eszembe jut, amikor közel hatvan évvel ezelőtt megismerkedtünk. Felvételiztem a technikumba, és a felvételi bizottságban ült egy fiatal tanár, előtte az asztalon egy nagy fehér kristály, amilyet még sosem láttam. Mint később megtudtam ez egy aragonit tömb volt, a Szemlő - hegyi barlangból.
Ettől az időtől ismerem Zentai tanár urat.
Ki is volt Ő? Nagyon nehéz megmondani. Mondhatjuk, hogy mérnök, hogy tanár, vagy azt, hogy barlangkutató, turista, és bármeddig is soroljuk, az igazi énjét nagyon nehéz megfogalmazni, mert mind ez volt egyszerre. Nagyon sok tanítványának a példaképe lett.
A középiskolát ugyanott járta ki, ahol később egész életében tanított. A villamosmérnöki kar elvégzése után volt iskolájának lett gyakorlati oktatója. Tanárként mindent megtett, hogy a hozzá kerülő fiatalok ne csak megtanulják, de szeressék is meg a szakmát. Folyamatosan képezte magát, hiszen ebben az időben gyorsult fel az elektronika fejlődése.
Frici bácsi - ahogy diákjai és barátai is hívták-, nem elégedett meg szakmája gyakorlásával, mindent igyekezett megtanulni, kipróbálni lehetőleg magas fokon. Említhetjük többek között a fotózást, vagy turisztikát, ásványgyűjtést, csillagászatot.
Így került kapcsolatba a barlangkutatással is, és a kor nehézségei ellenére 1961-ben megalapította
diákjaival az Alba Regia Barlangkutató Csoportot.
Az első évben megismerkedtek a barlangjárás és kutatás alapjaival, de 1962-ben már elkezdték a feltáró kutatást is a Tési-fennsíkon.
A terület nem volt ismert, sokan reménytelennek ítélték az ottani feltáró kutatást, de az Ő lelkesedése és kitartása nem ismert határokat, főleg akkor, amikor a kor két jelentős tudósa, dr. Kessler Hubert és prof. Papp Ferenc is támogatta.
A kutatás eredményes folytatásához különféle méréseket kellett végezni, ezért megkeresett minden szervezetet és embert, akiről azt gondolta, hogy segíthet a munkában. Így sikerült komoly támogatót találni dr.Zsuffa István személyében, és a Vízügyi Igazgatóságnál.
A kor méréstechnikája nagyon kezdetleges volt, ezért képzettségét kihasználva újabb és újabb mérőeszközöket alkotott, amelyek egyszerűségükkel rendszeresen elkápráztatták a szakembereket.
Volt olyan műszere, amelyet később a bauxitbányászat hasznosított napi munkájában.
A kutatás rendszeresen folyt, a diákja mellet egyre többen csatlakoztak a csoporthoz máshonnan is. A kitartás meghozta eredményét, egyre másra tártunk fel új barlangokat.
Jó visszaemlékezni arra, hogy milyen lelkesen és szakmai alázattal szervezte a feltárásokat, az ellátást, szerszámokat, eszközöket, és olyan embereket, akik gyakran nem voltak barlangászok, de örömmel segítették munkánkat.
Ennek a kitartó és közös tevékenységnek lettek eredményei a Tési-fennsík barlangjai, és ezek között a legjelentősebb az „Alba-Regia” Barlang, amely hossza több, mint három kilométer, és mélysége is meghaladja a 200 métert.
Frici bácsi példája ma is él, ennek nyomán nemzedékek gyarapították a csoport hírnevét.
Nyugtalanul figyeltük egészségi állapotát az utóbbi években, különösen az elmúlt esztendőben.
Örültünk, hogy nyolcvanadik születésnapját együtt ünnepelhettük csőszpusztai kutatóállomásunkon.
Búcsúzunk Tőled, ahogy emlékünkben megmaradtál, és a csőszpusztai barlangászok megörökítettek Téged a barlangász utókor számára: „ Megismerni a Zentait pöttöm szandáljáról, mamut-fényű lámpájáról, kék svejci sapkájáról.”Isten veled Frici bácsi! Emlékedet szívünkben megőrizzük!
Pék József
