create a website for free

Bemutatkozás


CSOPORTUNK FENNTARTÓI ÉS VEZETŐI 1961-2011 KÖZÖTT

1961-ben a Székesfehérvári „Ságvári Endre” Általános Gép- és Híradásipari  Technikum tanulóiból „jogelőd nélkül” alakult meg a barlangász mag, Zentai  Ferenc technikumi tanár vezetésével „Vass Imre” Barlangkutató Csoport néven.  1962-ben a csoport belépett a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatba, ahol  már működött egy hasonló nevű csoport, így Székesfehérvár után az Alba Regia  Barlangkutató Csoport név mellett döntöttünk. 

- 1962. év közepétől 1964. dec. 31-ig a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Székesfehérvári Könnyűfémmű Természetjáró Szakosztálya „Alba Regia  
Barlangkutató Csoportja” volt.
- 1965 – kb. 1969-ig a Székesfehérvári „Ságvári Endre” Általános Gép- és Híradásipari Technikum Sportköre, Természetjáró Szakosztályának „Alba  
Regia Barlangkutató Csoportjaként” működött.
- 1970 – 1974-ig a Magyar Hidrológiai Társaság, Közép-Dunántúli Csoportjának „Alba Regia Karszt- és Barlangkutató Csoportja” volt a neve.
- 1975 – 1990-ig fenntartója a Kincsesbányai Művelődési Ház , neve:  Alba Regia Barlangkutató Csoport. 
- 1990 – 91-es évek útkeresése és átalakulása után az új egyesületi törvény szellemében, jogfolytonosan 1992. 03. 02-től önálló, önfenntartó jogi személyiségű társadalmi szervezet, amelyet a Fejér Megyei Bíróság 689 sz. alatt  P.k.61.001/1992/4 bejegyzéssel vett nyilvántartásba. Neve: Alba Regia Barlangkutató Csoport, mint jogutódja a korábbi, nem önálló szervezeteknek. 


A csoport vezetői:

- 1961 – 1968 között Zentai Ferenc technikumi tanár, csoportalapító
- 1968 – 1970 között Kovács András korábbi technikumi tanuló, alapító tag
- 1970 – 1974 között Pék József korábbi technikumi tanuló, alapító tag
- 1974 – 2021 között Szolga Ferenc korábbi technikumi tanuló
- 2021-től Gyolcsos Ferenc


Az Alba Regia Barlangkutató Csoport tevékenysége a Tési-fennsíkon

Amikor 1962-ben gyalogosan, első felderítő útjainkra indultunk a várpalotai  vasútállomástól a fennsíkra, még senki sem gondolta volna, hogy akkoriban a kezdeti lépéseinket tettük meg, egy mindannyiunk számára ismeretlen világ felé. A táj egykori érintetlen szépsége, a szál bükkösök gyönyörű ezüst erdeje, a világtól szinte elszigetelt dolina tavas, szélmalmos zsákfalvak, víznyelők és források, megannyi kalandot és felfedezni valót ígértek. Akkoriban a fennsíkról szóló földtani és egyéb szakmai vélemények a barlangfeltárás lehetőségeiről igen lehangolóak voltak, mégis megéreztük, hogy ez a táj bőséges és izgalmas kutatási lehetőséget kínál még sokáig nekünk és mindez csak a közelben, karnyújtásra található a lakóhelyünktől, a székesfehérvári kollégiumtól. Itt talán lesz alkalmunk a kibontakozásra, egy ismeretlen földalatti világ megcsodálására, a „saját” barlang feltárására. 

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport története 1961-ben kezdődött, amikor Zentai Ferenc az akkori Székesfehérvári "Ságvári Endre" Ált. Gép- és Híradásipari Technikum (ma Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola) fiatal tanára lelkes kis csapatot verbuvált diákjaiból, akik az iskolai műhelyruhájukat kifordítva,- hogy visszafordítva másnap „tiszta legyen”- svájci sapkában, gyertyával a kézben, először pillanthattak be a Budai-hegység barlangjainak titokzatos, előttük addig ismeretlen világába.

A sok kalandos túra élményétől indíttatva, a barlangász irodalom olvasása közben ébredt fel bennük a vágy valami igazán új barlang feltárására, az önálló felfedezésre. Így jutott el a lelkes kis csapat "útkeresés" közben 1962-ben a Tési-fennsíkra, amelynek kutatásával további tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott és kiteljesedett. Fiatal vezetőnkkel, Zentai Ferenc tanár úrral meg is fogalmaztuk ars poeticánkat, amely szerint: „Nem kívánunk mindenáron, csak a barlangot feltárni akarók csapata lenni, sem tudományos intézet, hanem ésszerű összekötő kapocsként működni e két véglet között”. Ez az eltökéltség és szellemiség volt az, ami a hat évtizedes küzdelem során, az arany középúton tartott bennünket.

A Tési-fennsík központi részén, Csőszpusztán, 1965-től az országos Kék jelzésű turistaút mentén egy barlangkutató bázist alakítottunk ki, amely minden részletében a fennsíkon folyó kutatások hátterét hivatott szolgálni. Először csak „szocialista megőrzésre” kaptuk meg az épület egy részét a Tési Tanácstól, majd később az állagmegóvás fejében béreltük a „Jó szerencsét” MG. TSZ.- től. Legvégül a „Bakony-Haladás” Szövetkezet felszámolása idején, saját forrásból sikerült megvásárolnunk a közel fél hektáros területet, így 1993-óta Alba Regia Barlangkutató Állomás néven, nagy megnyugvásunkra saját tulajdonunkba került.

A kutatóház előterének külső falán helyeztük el 1980-ban az állomásunk félkör alakú, egyedi bélyegzőjét, illetve mellette a „hivatalos” Kék turista bélyegzőt is. Az állomás pecsétje a denevért, cseppköveket és karbidlámpát formázó lenyomata nagy tetszést arat a turisták körében. A hatalmas udvari asztalok mellett megpihenve, gyakran elbeszélgetnek velünk a barlangokról, vagy kíváncsian hallgatják a rögtönzött előadásunkat a kiállítóban, így ha nem is járnak a barlangokban, bepillanthatnak a Tési-fennsíkon folyó kutatásokba. Egy mozgalmas hétvégén nem ritka, hogy az állomáson 80-100 fő „fordul meg” a Kék túra bélyegzés okán.

A Dobos-hegyi barlangban 2005-ben hírtelen vízbetörés történt, és a szerencsés megmenekülésünkre emlékeztetvén, a kutató ház déli csúcsfalán „Emlékhelyet” hoztunk létre, a jövőbeni ünnepélyes megemlékezések megtartására. A rusztikus jellegű falrészén (az egykori házi oltár mélyedésében) alakítottuk ki „Szent Borbála” kis házi szentélyét, aki a kockázatos és veszélyes foglalkozású embereknek, így a bányászoknak védőszentjeként, nekünk barlangászoknak az Ő oltalmára van szükségünk, amikor már csak a hit és a remény segíthet. Az Emlékfal közepén, magasban leng a zászlónk, az 1908-ból való míves kovácsolt zászlótartóban. Alatta, ünnepélyes keretek között emléktáblát avattunk a fennsík fél évszázados kutatásának tiszteletére, a környező települések képviselői, a magyar honvédség a barlangász társadalom és a sajtó jelenlétében:

50 ÉVES A TÉSI-FENNSÍK SZERVEZETT KARSZT ÉS BARLANGKUTATÁSA
Állította : Az Alba Regia Barlangkutató Csoport
Csőszpuszta 2012.

A kutató állomáson vezetékes vízzel, villannyal ellátott öltözők, zuhanyzók, szálláshelyek, társalkodó, étkező helyiség, javítóműhely, oktató és kiállító terem, illetve laboratóriumi lehetőség is fellelhető. A további tulajdonunkat képező, önálló helyrajzi számon lévő „külső körletek” találhatók, mint az udvari parkolóhelyek, a ritkaság számba menő felújított kerekes kút, épített raktárak, garázs és fatároló, valamint a külön kapuval lezárt táborozó kert, a fedett „Nyári-lakkal” és épített tűzrakó hellyel. A kutatóház mellett elhelyezett nagyméretű térképek és tájékoztató tablók segítenek az innen kiinduló túra útvonalakban, de itt van az első állomása az általunk vezetett „Kréta-karszt tanösvény” bemutató helyeknek. Nyaranta általános és középiskolások, egyetemisták, cserkészek, turisták táboroznak a bekerített sátortáborban és megismerkednek a fennsík földtani felépítésével, geológiai értékével, vízrajzával, majd „barlangász felszerelésben”, szakszerű túravezetéssel bepillanthatnak a barlangok világába. Az évtizedekig hűségesen táborozók közül kiemelkedik, a tízenhárom nyáron visszatérő Székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 40-50 fős csapata, akikről „Természetismereti táborozásunk Csőszpusztán” címmel a Csoport honlapján részletesebben is olvashatunk. A másik hűséges szervezet, az ácsi illetőségű Természetjáró Bakancsos Klub, akik nemcsak az általános iskolák tanulóit táboroztatják, hanem hátrányos helyzetű és enyhén értelmi fogyatékos gyermekeket is hoznak ide nyaralni, akik közül sokuknak ez az itt töltött egy hetes élmény, örök emlék marad. A csoport állandó törekvése, hogy ne csak szakmai körökben, hanem szélesebb közéleti fórumokon is népszerűsítse a barlangkutatást és értő, segítő híveket, utánpótlást toborozzon a hazai barlangászat ügyének. A rendszerváltást követően, váratlan vendégként járt nálunk Erdélyből Wild Ferenc, a Hegymászók könyve (Kriterion kiadó 1978) szerzője, aki dedikálta az általunk „rongyosra forgatott” könyvét, és meghatóan nyilatkozott az állomáson tapasztalt ügyszeretetről és hivatástudatról.

Nekünk, barlangászoknak, kezdetektől fogva régi hagyományunk, hogy augusztus hónapban két hetes Nyári Kutatótábort tartunk a fennsík „nagyobb lélegzetű” víznyelőinek és barlangjainak további feltárására, kiépítésére, saját költségünkön. Első kezdetleges sátortáborunk még 1965-ben volt a fennsíkon. Az egykori iskolánk, - a mai „Széchenyi” - diákjai ismét feljöttek hozzánk a Tési-fennsíkra, ahol megismerkedtek az Alba Regia barlang rejtelmeivel és sokat tanultak tőlünk a környezetvédelemről, az élővizekről és a sokrétű barlangkutatásról. E tudással felvértezve beneveztek egy nemzetközi környezeti versenyre, amelyen sikeresen szerepeltek, elnyerve a 2010-es magyarországi rendezés jogát. Május végén felvállaltunk egy „nemzetközi napot”, amit a barlangkutató állomáson és az Alba Regia barlangban rendeztük meg, ahol a közel hatvan vendég, diákok és tanáraik, valamint a teljes iskolai „hadtáp”is részt vett. Az egész napos programon megismerkedtek a környékkel, az itt folyó kutatással, amelynek fénypontja a Kiállító és Oktató terem és a barlangi látogatás volt, ahol a túravezetők több nyelven mutatták be az Alba Regia-barlang mélybe vezető járatait, aminek hírét a résztvevők szerte Európába is elvitték.

Legbüszkébbek vagyunk azonban a berendezett Kiállító és Oktató teremre, ahol bemutatjuk a Tési-fennsíkon folytatott tevékenységünket és azok „kézzel fogható” eredményeit. A fennsíkot ábrázoló, valósághűen kicsinyített terepasztalon, minden látnivalót meg tudunk mutatni az érdeklődőknek, így nem csak a víznyelőket, barlangokat, hanem a környező településeket is, a látnivalókkal együtt. A körben elhelyezett üvegvitrinekben ásványtani nevezékekkel ellátott feliratok vannak a kőzet- és ásványtár, valamint az őslény gyűjtemények felett, külön helyi megvilágítással. A feltárások során előkerült régészeti leletek egy részét is bemutatjuk a látogatóknak, míg a bronzkori halomsír leleteit csak fényképeken van lehetőség megtekinteni. A valóságosan kiállított nagyobb őrlőkövek mellett, ősi pattintott kőeszközök, csiszolt kőbalták és kézzel formált agyag edények nyújtanak bepillantást a Tési-fennsík ősi múltjába.

1962-ben, a csoport tevékenységéről készült első „Jelentést” követően, fél évszázad alatt sok-sok „Évkönyvünk” számol be a múltbeli és a jelenkor munkáinkról, amelyek letölthető formátumban megtalálhatók az Alba Regia Barlangkutató Csoport honlapján, illetve kézbe vehető a kiállító asztaláról. Külön érdekessége ezeknek a régi jelentéseknek, hogy egyszerű írógépen 2x4 példányban készültek átütő papíron és indigóval. A fekete fotókarton borításán lévő feliratokat, közel egy évtizeden keresztül készítette egykori rajztanárunk, Áron Nagy Lajos kétszeres Munkácsy-díjas festőművész. A későbbi évkönyvek során áttértünk a számítógépes digitális technikára 1988-ban, de ezeket az évkönyveket is „szkennelve” tettük közzé.

Számtalan díjnyertes OTDK dolgozat, szakdolgozat, Alkotó Ifjúság pályamű és sikeres diplomamunkák, disszertációk egész sora táplálkozott az itt folyó kutatások forrásmunkáiból, így a kollektív háttértevékenység lehetőséget nyújtott az egyéni tehetségek kibontakoztatására és az önmegvalósításra is, így gyakran válnak életpályák meghatározóivá. Példa értékű, jövőt mutató diploma munka készült 1984-ben a csoport eddigi fejlődési szakaszairól, amely kiemelte, hogy csak az intézményesülés útja lehet a további fejlődés záloga. A mai dolgozatok legfontosabb témája az egyes szakterületek kutatása, az ivóvíz, illetve a szennyvíz kezelés sorsa, valamint az emberi tényezők hatása a Tési-fennsík karsztterületére. A tömérdek szakmunka egy-egy példánya a  iállítóban

is elolvasható, vagy kikölcsönözhető.Elkészítettük az 555 barlangot tartalmazó „A Bakony barlangleltára” teljes listáját, ezen belül részletes köteteket állítottunk össze a 4421 Isztimér, a 4422 Tés barlangi kataszteri egységekről, illetve a teljes Vértes-hegységet felölelő 4421 Gánt és a 4522 Körtvélyes részterületekről, amelyek mára közhiteles adatok.

Dr. Kordos László Magyarország barlangjai c. művében a Tési-fennsíkon feltárt barlangokat részletesen leírja ránk hivatkozva, ugyanakkor A Bakony útikalauz 1983-ban megjelent kötetének barlangos fejezete már a saját kutatótársaink tollából származik. Hasonlóan mi írtuk a „Magyarország fokozottan védett barlangjai” közhiteles leírását területünkről, amely a Mezőgazda Kiadó gondozásában jelent meg 2003-ban. Ezen túlmenően több kötetben is bőven találkozhatunk hivatkozásokkal a fennsík barlangjairól, ugyan így további publikációkkal a Karszt- és Barlang, a Turista Magazin, Ég és Föld, illetve a népszerűsítő folyóiratokban és a megyei lapokban. A csoportról és a barlangkutató tevékenységéről, rendezvényekről 1965-ben jelent meg az első írás a Fejér megyei Hírlapban. Lassan megszaporodtak a népszerű publikációk, hírlap és magazin cikkek, amelyeket eddig négy kötetben „Sajtó visszhang” néven összegyűjtve őrizzük a kiállító terem könyvtárában.

Forgatott a területen a MAFILM, majd a Fehérvári és Várpalotai Városi Televíziók, az Oroszlányi televízió és több ízben a Magyar Televízió. Emlékezetes a Kék-túra első bakonyi szakaszán forgatott „Másfél millió lépés”epizódja, amikor nemcsak vezettük Rockenbauer Pál stábját, hanem az Alba Regia-barlang mélyén is jártunk velük, ahová többször is szívesen visszatértek. Operatőre Szabados Tamás volt akkoriban, aki később félszáz filmet is forgatott „Nekem nem lenne hazám” címmel. A Bakonyról és a közeli Római-fürdőről szóló alkotása első díjat nyert a Pusztaszeri Természetfilm Fesztiválon. A népszerű filmek bemutatása mellett, a Magyar Rádió MR1 Kossuth adó műsoraiban is helyet kapott a Tési-fennsík kutatása (Oxigén, Hermann Gábor) és a Tési Helyi Értéktárak szereplői is (A Hely, Farkas Erika).

1989-ben hazánkban rendezték meg a X. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszust (UIS), amelynek több napon át volt egyik vidéki helyszíne az Alba Regia Barlangkutató Állomás és a fennsík barlangjai. A világ szinte minden részét képviselő vendégek, valamint az UIS vezetői a látottakról és az itt folyó tevékenységről nagy elismeréssel szóltak. Idézet az egyik svéd látogatótól, az akkori vendégkönyv tanúsága szerint: ”Az a munka, amit itt végeznek elismerésre és csodálatra méltó, és nem hiszem, hogy bárki nyugati technológia felhasználásával is meg tudná valósítani, amit itt létrehoztak. Arne Nordenberg.”

Egyéb kutatási témák és azok gyakorlati megvalósítása a kutatási területünkön:

- Barlangi méréstechnika, eszköz és műszerfejlesztés
- Fennsíkperemi karsztforrások rendszeres vizsgálata és hozammérése
- Víznyelő- forrás összefüggés vizsgálatok víz nyomjelzéssel
- Közhiteles barlangi térképezés és fotodokumentáció készítés
- Barlangi csepegő vizek levonulásának és összetételének vizsgálata
- Barlangi kitöltések üledékföldtani és őslénytani vizsgálata
- A barlangok befoglaló kőzeteinek földtani vizsgálata
- Barlangi mikroklíma és radon transzport vizsgálatok
- Barlangi faunisztikai gyűjtések és meghatározások
- Karszthigiéniai és mikrobiológiai vizsgálatok
- Régészeti feltárások és a terület régészeti értékelése
- A Keleti-Bakony és a Vértes területének barlangkataszteri feldolgozása
- A feltárt barlangok bejáratának kiépítése és lezárása, megóvása, korrózió
álló létrák beépítése a mély zsombolyokban és egyéb barlangi aknákban.

Csoportunk tudományos jellegű tevékenységéről sokszínű fejezetekkel tudunk beszámolni. Legfontosabb a hatvanas évek elején elkészített kataszteri felmérés a „megtalált,” több mint kettőszáz időszakos víznyelőről, szántóföldi „friss” felszakadásokról, peremi forrásokról és az un. „karszt objektumokról”, amelyek mára vaskos kötetekké bővültek és változtatás nélkül átvette a természetvédelmi „Közhiteles nyilvántartás.”A víznyelőkből később feltárt barlangok, a barlangok pontos és hiteles állapot felmérése és térképei, mára a Környezetügyért felelős tárca közhiteles nyilvántartásában szerepelnek, a további legfrissebb adatokkal. A Tési-fennsík első felmérése idején mérőszalaggal és iránytűvel jártuk az ismeretlen hatalmas területet, majd a megtalált víznyelőket egy kezdetleges térképre berajzolva és sorszámozva ábrázoltuk, a leírása és külön lapon kiszerkesztve az alaprajza, mélysége és hosszmetszetei M1:100 méretarányban. Az egyik „térképész” társunk Kovács Ferenc, nyugdíjba vonulását követően, „hivatásos kartográfus” lett, a TÁJOLÓ ’98 Térképészeti Iroda Bt. ügyvezető igazgatójaként. Rendszeresen támogatott bennünket „munkáival”, így a nagyméretű tájékoztató térképek, falitérképek és számtalan kézi példány, mint a Keleti-Bakony, a Várpalota – Palotai-Bakony turista térképek köszönhetők neki.A fennsík kutatása terén nagyot léptünk előre a víznyelők felrajzolása  tán, miután északi lábánál a Gaja-patak melletti szakaszon, Inota-pusztától a Római-fürdőig, öt állandó forrást vettünk nyilvántartásba, majd megkezdtük  endszeres vizsgálatukat. Minden forrásnál, a közel eső patakmederben állandó un. bukólemezt építettük be a vízhozam megállapítására, továbbá tizedes pontosságú hőmérséklet és vezetőképességet mértünk az egyes helyszíneken. Sterilizált üvegekbe vízmintákat vettünk, amit a „Köjál”részére jutattuk el, további biológiai és kémiai labor vizsgálatra, aztán az eredményeket év végén diagramokban összesítettük. Néhány sikertelen próbálkozás után, kellő tapasztalatot szerezve, pozitív eredményű vízjelzéseket hajtottunk végre a fluoreszcein nevű szerves vízfestékkel, ami nagy hígításban is kimutatható. Hóolvadáskor, nagy esők idején a Tési-fennsík víznyelőiben eltűnő csapadékvizeket megfestve, sikerült meghatározni az egyes jásdi forrásokhoz tartozó vízgyűjtő területeket. Az idők folyamán meghatároztuk a Galamb-bereki-, a Kőbánya-forrás, a Siska-forrás, Szent-kút és Vadalmás-források víznyelő csoportjait, amelyek kettőszáz méterrel magasabban és távolabb találhatók a Tési-fennsíkon.

A terület feltérképezése közben, szerettük volna megismerni a fennsík településinek történelmét, ezzel együtt a régi földrajzi neveket és a néprajzi elnevezéseket megtudni, hiszen ezek sokat elárulnak nekünk a tájról. Megkerestük az itt lakó idős embereket, egyházi elöljárókat, erdészeket, vadászokat és mészégetőket, akik még sok „beszédes” népi elnevezésre emlékeztek. Megtudtuk, hogy a Köves-domb az ősi tűzkőfejtő gödrök után kapta nevét, a kálista pedig kis tavat jelöl, ami helyesen kális-tó. Jásdon érdekes forrásnevekkel találkoztunk, mint a Ribiék-kút, máshol az Iván napja körül elapadó forrást nevezték Szentiványi-forrásnak. Már a neve is beszédes a Csengő-hegynek, ahol a tetőn meglátjuk a mészkőben barázdált „ördögszántást”, az „ökör tilos” nevű meredek sziklafalakat, továbbá Bél Mátyás által 1736 körül említett régen ismert barlangot, „Ördög likja” néven.

Az 520 méter magas Csengő-hegy bástyaként őrzi a Tési-fennsík MagasBakony felőli rejtőzködő kapuját. Egy varázslatos szakrális hely, amelynek tövében számtalan kis forrásból ered a Gaja, a Keleti-Bakony legnagyobb patakja. A múlt homályába vesző ősi „Gaia” neve, amely a további árterületei révén, a termékeny „Föld anyácskát”, föld ágyat jelent. Közelében sok római kori településről tudunk, ennek nyomait a jásdi Rubányi-dűlőben és Kistésen is megtaláljuk. Egykor, a távoli Bakonyból induló út vezetett keresztül Tésen, majd Fehérváron át Pest felé. A feljegyzések szerint, diákoskodó Petőfi Sándor is „utazott” errefelé hazatérőben a Pápai Református Kollégiumból. Az ezredforduló idején, az akkori évkönyvünkben megemlékeztünk a 200 éve született, Győrben tanító Jedlik Ányosról, aki 1856-ban felfedezte a dinamó elvet és le is jegyezte. Az itteni erdész vezetésével járták vidékünk vadregényes tájait, a másik győri tanár társával, Rómer Flórissal. A táj elbűvölő szépsége, a háborítatlan erdők csendje, megigézte és ámulatba ejtette őket. Megcsodálva a Római-fürdő vízesését azon gondolkodtak, miként lehetne az alázúgó kis vízesésben rejlő energiát hasznosítani? - Jedlik akkoriban már rájött a „dinamó elvére”, ám miként hozza működésbe a „forgonyt”, hogy áramot fejlesszen, talán itt fogalmazott meg benne először… (Horváth Á.: A dinamó regénye). Alsópere-pusztán, a Nádasdy-család egykori birtokán, sokat vendégeskedett e tájon Széchenyi Zsigmond, az egykori nagy magyar vadász – író. Hitvallásában szeretettel beszélt a perei vadászlakról és az itteni „első nagy vadászélményéről”, ahová gyakran visszatért megnyugodni a feleségével. Fiatalkori élményéből született „Az ahogyan elkezdődött…Ünnepnapok” című könyve, aminek illusztrációi között megtaláljuk e táj jellegzetességeit, és a perei vadászlakot is.

Történelmi kutatás céljából sok napon át kerestük fel a zirci könyvtárat és a veszprémi levéltárat, hogy adatokat gyűjtsünk az itt található településekről. Az ebből készített összefoglalókat tettünk közre az 1964-es jelentésünkben, így Királyszállás, Hétház-puszta, Csőszpuszta, Tés és Jásd településekről.

Legbővebben Tésről írtunk, mert itt néprajzi szakcsoportunk nemcsak a szélmalmokat, mészégető kemencéket, egykori tavakat, hanem egyházi relikviákat is megörökített a jelentésben. Számtalan, fontos néprajzi adathoz jutattunk a bakonycsernyei születésű dr. Hegyi Imre néprajzkutató egykori gyűjtéseiből. Fő műve, „Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben” című munkájából megtudtuk a Hamuház történetét, kőfejtők és mészégető kemencék eredetét, továbbá az erdő területek megfogyatkozását, ami nekünk, barlangászoknak a Tési-fennsíkon útmutatást jelentett. A „Hegyi Imre Emlékpark” erdőszéli létrehozásában és felavatásában 2011-ben mi is részt vállaltunk, amikor a vendégeknek és özvegyének dr. Kiss Máriának, nagy szeretettel és örömmel mutattuk be a kutató állomást, valamint a Kiállító és Oktató termet, hivatkozással az itt készült, ilyen témájú szakdolgozatokra.Terepbejárások közben, nemcsak néprajzi vonatkozási adatokat ismertünk meg, a fennsík területéről különböző ősi és középkori régészeti leletek is előkerültek, mint a pattintott kőeszközök, magkövek, csiszolt kőbalták, hólyagos bazaltból készült őrlőkövek, kézzel formált cserépedények, agancsszerszámok. Ezek nagy számban előfordultak Kistésen, a Köves-dombon, Borjukútnál és az Alba Regia-barlang környékén is, ahol egy halomsírt is felfedeztünk. Később a Fejér Megyei Múzeum itt ásatásba kezdett, amiben mi is részt vettünk. Az 1988-as évkönyvünkben dr.Jungbert Béla régész az ásatásról jelentést készített, a leletek pedig restaurálásra kerültek a múzeumba. Az előzetes jelentés szerint a halomsír 3100 évesre ( i.e. XI. század) tehető, amelynek kora jól datálható a szórt-ritussal eltemetett hamvak mellé tett, ritka számba menő, archaikus bronz késsel. A lelet együttesben számos díszített és sima fekete, fényezett grafitos, u.n. tört kerámia is előkerült, amit szándékosan eltörve különböző helyeken kupacoltak össze a sír alatt. Sajnos a rendszerváltás idején, a megbontott halomsír eredeti rekonstruálása, valamint a további leletfelkutatások elmaradtak.

Már a kezdeti időnkben megpróbálkoztunk barlang feltárással a fennsík területén, de a víznyelők aljából 10-15 métertől lejjebb sehol sem jutottunk. Akkor ennek számtalan egyszerű oka volt, ám leginkább elhittük a korábbi szakvéleményeket. Egy évtized után megfelelő tapasztalatokat szereztünk és több időt is tudtunk szánni egy-egy feltárásra, ami 1973-ban meghozta a régen várt fordulatot. Az I-28. számú időszakos víznyelőben a harmadik kutatóakna alján, végre megnyílt az út lefelé… Első alkalommal több, mint húsz méter mélyre lejutottunk egy tágas hasadékba, amely tüstént a „Remények –csarnoka” nevet kapta. A következő hétvégén három napos feltáró expedíciót szerveztünk a helyszínen, amikor elértük a jelenlegi „alját” - 73 m mélységben. Forma gazdag képződményei után az „első nagy barlangunk” a Csipkés-zsomboly nevet kapta. Ez a tény óriási energiákat szabadított fel a csoportban, és a következő évtizedben sorra tártuk fel a Tési-fennsík eddigi megismert legnagyobb barlangjait. A feltárt barlangok közül hét élvez megkülönböztetett védelmet, míg öt barlangunk országos jelentőségű természeti értékei révén, „Fokozottan védett barlang” státuszt kapott. Kutatási területünkön a barlangok térképeken ábrázolt hossza túlhaladta az öt kilométert, ezek közül legnagyobb a 3,6 km hosszúságú Alba Regia-barlang, amely 204 méteres függőleges kiterjedésével, hazánk harmadik legmélyebb barlangja. A nagy mélységű és bonyolult barlangi járatszakaszokban már a feltárás során megkezdődtek a megfigyelések, sokirányú vizsgálatok és mérések, a megfelelő szakemberek és tudományos intézmények bevonásával, illetve hasonlóan kiterjesztettük a vizsgálatokat az öt fokozottan védett barlangra is, ezek a vizsgálatok  jelenleg is tartanak.

Dr. Somogyi György irányításával, a Debreceni Atommagkutató Intézet osztályvezetőjével, kezdetben ALFA szilárdtest detektorokat helyeztünk el a barlang öt exponált szakaszára, a radon transzportok mérésére. A szilárdtest detektorokat később a Dataqva típusú, folyamatos mérő és regisztráló egységekre váltottuk fel, amelyek a radon mérés mellett a hőmérsékletet és a légnyomást is regisztrálták az összes mérőhelyen. A folyamatos idősorok mérését dr. Hakl József irányította. Ezen túlmenően, az ATOMKI munkatársival  dozimetriai kísérleteket végeztünk kutatóink körében, a barlangjárás közben „elszenvedett” sugárterhelés megállapítására. Méréseink eredményét az 1981- 1999 közötti évkönyveink tartalmazzák.

Faunisztikai kutatás szempontjából az Alba Regia-barlang, az egyedi gyűjtések és csapdázások során, - Eszterhás István által regisztrált 223 faj alapján, előkelő helyet foglal el hazánkban. A negyedszázados denevérkutatás egyik részterületéből „nőtte ki magát” a Bakonyi denevérkutatás projekt Paulovics Péter kutató révén, amelyet napjainkban már szinte teljesen hivatásszerűen koordinál Mészáros József, a Nemzeti Biodiverzitás monitorozó Rendszer részeként, amely a barlangokban telelő denevérek ellenőrzéséből, illetve a nászidőszaki hálózásokból áll. A fennsík két legnagyobb fokozottan védett barlangja, az Alba Regia-barlang és a Csengő-zsomboly, a Bakony messze legnépesebb denevér élőhelye. A hálózások idején, 2012-ben csatlakozott hozzánk a PTE Szentágothai Kutatóközpont Virológiai Kutatató Csoportja dr. Kemenesi Gábor víruskutató vezetésével, és a begyűjtött denevér ürülékeket a legmodernebb molekuláris módszerekkel vizsgálják, a különböző vírusok világjárvány szerű elterjedésére. Az ürülékmintákat jelenleg hét vírusra tesztelik, köztük a corona vírusra is, amelynek különös jelentősége van napjainkban. Szerencsére az eddig vizsgált vírus törzsek nem azonosak a most terjesztett Covid-19 világjárvánnyal.

Az 1970-as években a víznyelőkben és a barlangok felszín közeli szakaszaiban, karszthigiéniás vizsgálatokat végeztünk dr. Kocsis Antal gyógyszerész társunkkal, majd vele rövidesen önálló laboratóriumi helységet alakítottunk ki, ahol barlangi mikro gombák vizsgálatába kezdtünk. Az általunk készített labor eszközök egész sorát „előállítottuk” a sterilizált mintavételi eszközöktől az identifikálásig. Elkészült saját gyártásban a szabályozható hőmérsékletű inkubátor, germicid csővel felszerelt lamináris fülke, fényképes felvételre alkalmas mikroszkóp, ami akkor amatőr berkekben „csodának” számított. Sterilizált körülmények között mintákat vettünk a barlangi levegőből, a járatok talajából és mennyezeti hasadékokból, kürtőkből. Szaporodáshoz különféle szelektív tápanyagokra oltottuk le a mintákat, majd állandó hőfokon tartva kitenyésztettük és identifikáltuk. A vizsgálatokkal több fajta penicillin gombát és patogén bőr gombákat mutattunk ki.

Ebben az időszakban a vegyi laboratóriumra is ez a fejlődés volt jellemző, amikor a források, valamint a barlangok vízmintáit, illetve a bányákban előtörő karsztvizeket is magunk titráltuk. Külön a helyszínen is használható, un. barlangi „mikro-titráló” egységet készítettünk, a cseppkövekről vett „egy cseppnyi” kis hozamú vizek elemzésére. Ekkor figyeltünk fel a csepegő vizekben feldúsuló szénsavra, ami a barlangok egyes mélyebb szakaszában az eddig képződött cseppköveket visszaoldja és további útja során újabb korróziós hatást fejt ki. A Köjál és a KGST Szabvány megszűnése után, napjainkban a Fejér Víz Akkreditált Laboratóriumába szállítjuk a mintákat, ahol szabvány szerint megtörténik a kémiai és biológiai vizsgálatuk.

Már a kezdeti időkben kőzetmintákat gyűjtöttünk be víznyelők alján kibukkanó „szálkő” sziklákból, amelyeket dr. Bertalan Károly geológus határozott meg a Magyar Állami Földtani Intézetben. A későbbiek során, a nagyobb barlangok kapcsán egyre nagyobb mélységből hoztuk fel a mintákat, amelyből vékonycsiszolatokat készítettünk további mikroszkópos vizsgálatokhoz, a megfelelő szakintézetek részére. A Bongó-zsomboly kréta mészkő mintáit MÁFI részéről Gellai Mária határozta meg, míg az ELTE Őslénytani Osztályán az Alba Regia-barlangban és környékén található karszt objektumokat dr. Kázmér Miklós egyetemi docens sorolta az alsó-liász Kardosréti Mészkő formációba. Ugyancsak az ELTE részére szállítottuk fel a Kistési-szurdok (Csepegő-árok) hét helyről begyűjtött mintáját, amely középső-kréta Zirci Mészkőnek és a feküjében megjelenő Tési Agyagmárga Formációnak bizonyult. Az utóbbi mintákat prof. Császár Géza és Szente István (Őslényt. O.) elemezte. A kőzetminták mellett, nagy súlyt fektettünk a szifonok, üledékcsapdák és kürtők alján található kitöltések vizsgálatára, amely nyomán bizonyítást nyert, hogy a barlangok járatai döntően eróziós úton keletkeztek a fennsík korai, un. fedetlen stádiumában. A vegyileg is ellenálló, kemény kvarc és tűzkőkavicsok között, mágnesezhető darabokat és „féldrágaköveket” is felfedeztünk.

A barlangok kitöltését rendszeresen ellenőrizzük feltárás közben, amikor minden egyes megrakott vödröt kiemelve szétterítjük, majd tüzetesen átvizsgáljuk őslény leletek után kutatva. A megtalált leletek meghatározásában évtizedek óta segítséget nyújt dr. Kordos László, a MÁFI korábbi igazgatója, akinek rendszeres jelentéseit sok évkönyvünkben olvashatjuk és leletek zöme a MÁFI gyűjteményébe kerül. Feltárások során előkerültek mamut és masztodon (ős elefánt) hatalmas őrlőfogai, barnamedve, madarak, borz, kisemlősök és rágcsálók csontjai, illetve fogai, amelyek kormeghatározó jellegűek bizonyítva, hogy ezek az állatfajok az alsó-pleisztocéntől kezdődően a Tési-fennsíkon éltek. Fennállásunk alatt sok külföldi vendég is megfordult nálunk. A X. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszus és a „Széchenyis” Nemzetközi Környezeti találkozó mellett, egy hetes látogatást tettek az akkori NDK Karszt Múzeum munkatársai, továbbá bolgár, lengyel, szlovák, orosz és erdélyi barlangkutató csoportok. Felkerestek bennünket angol, spanyol, olasz, belga érdeklődők, sőt Kaliforniából és Chiléből is jártak nálunk.

Számtalan hazai országos szintű rendezvényünk volt, gyakran 200-300 fő részvételével. Nagy sikert aratott a legutóbbi, 2019-ben lezajlott Hágó Kupa, ahol a festői Római-fürdő sziklafalai felett kifeszített kötélpályák élményét, tovább fokozta az alatta sebesen lezúgó vízesés. Honlapunkon, a legfrissebb események között, egy rövid videót tekinthetünk meg, a négy napon át tartó rendezvényünkről. A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat tagjaiként két Országos Vándorgyűlést és egy Társulati Barlangnapot rendeztünk meg a Tési-fennsíkon, különböző helyszíneken és a barlangokban. A Társulat berkein belül,

három alkalommal voltunk vendéglátók a székesfehérvári Árpád Szakiskola és Kollégiumban, a Barlangkutatók Szakmai Találkozóján 2004, 2011 és 2017 években. A legutóbbi alkalommal „55 év kutatás a Tési-fennsíkon”címmel, amikor nagy sikerű, hosszabb lélegzetű PPT előadást tartottunk. A Kiállító és Oktató terem „vendégkönyve”sok elismerést és dicsérő bejegyzést őriz, de az országos szintű „megmérettetések” alkalmával is legtöbbször dobogós helyen végeztünk.

Az egyéni díjazások mellett, a csoport pályafutása során több országos szintű kollektív elismerést is kapott.

- Hermann Ottó emléklap: a kiemelkedő kollektív munkáért 1976, 1977, 1984
- Kadic Ottokár emléklap: a karsztterületek tudományos kutatásáért 1976, 1991
- Vass Imre emléklap: a barlangfeltárói tevékenységért 1982
- Országos Bemutató Szakköri cím 1982
- Velinszky-díj 1980: Fejér Megye legmagasabb közművelődési díja- „Fejér Megye Természetjárásáért” Emlékplakett 2011
- A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, valamint a Környezet és Természetvédelmi Minisztérium által az éves barlangkutatási beszámolókra kiírt „Cholnoky-pályázaton” első helyezést értünk el:
- 1975, 1976, 1979, 1980, 1981,1982,1984, 1985, 1986, 1987, 1988,1989,1998,1999-2001, 2002-2003,2004-2005, 2006-2007
- Második hely: 1977,1978,1983,1991,1994,1995,1996,1997, 2011
- Harmadik helyezés: 1990,1993 években pályázott évkönyvek
- Marcel Loubens Vándorkupa országos barlangi ügyességi verseny; kupa, I. hely : 1976, 1980, 1981, 2016, 2017, 2018, 2019
- Hágó Kupa országos verseny: 2018

Az évenkénti kutatási beszámolókra kiírt Cholnoky-pályázat bíráló bizottsága, így jellemezte az I. helyen végzett munkánkat a 2002-2003 évkönyvünk alapján: „A csoport jelentése a már „megszokott” magas színvonalú tartalmas kötet; ami egy állami kutatóintézet tevékenységével vetekedő kutatóbázisról és munkáról ad számot.”

Az egykori, nagy útra kelt diákcsapatot az évek során egy minden szempontból sokszínű amatőr közösség váltotta fel, amely 1991-ben önfenntartó, önálló társadalmi (egyesületi), civil jogi szervezetté alakult át, változatlan névvel és célkitűzésekkel, megtartva múltunk tiszta értékeit.

Fennállásunk 20. Jubileumi évében emlékérmet alapítottunk, az átlagon felüli csoporttevékenység elismeréseképpen. Az emlékérem egy iparművész által készített 13 cm átmérőjű bronz öntvény, amelynek elülső oldalán a „kiterjesztett szárnyú denevér – karbidlámpa” barlangász szimbólum és „ALBA REGIA SPELEO CLUB” felirat, míg a 17x15x2 cm-es, fából kidolgozott tartó felső ívén a „ BARLANGKUTATÁSÉRT !” gravírozott felírat látható. A szabályok értelmében emlékérem adományozható annak a kutatónak, aki csoportunkban legalább 5 évig folyamatosan dolgozott, vagy rövidebb idő után is, kiemelkedő kutatási, ill. kutatást elősegítő tevékenység esetén. A 2018. évi ünnepi csoportgyűlés során átadtuk a kiérdemelt érmeket, így napjainkban a 68. bronz és nemesacél emlékérem került kiosztásra.

A csoporttevékenység nyitottsága révén a "barlangkutatás eszméje" baráti, munkahelyi, iskola és egyéb kapcsolatokon keresztül gyűrűzik tovább, de több olyan fiatal is van, akiknek szülei és nagyszülei az egykori alapító tagok voltak.

A barlangfeltáró és tudományos jellegű eredmények mellett, az Alba Regia Barlangkutató Csoport közösségében a hat évtized nyomán generációk nőttek fel ebben a szellemben, példát mutatva az utánunk jövőknek. Csoportunk a sok szakmai elismerés után, méltán lett egykor a magyar barlangkutatás zászlós hajója.”

A hozzák csatlakozó tagjaink ma is döntően fiatalok, akik csak most ismerkednek az örök sötétség birodalmával. Barlangkutató szakmai tanfolyamokon és az "öreg barlangászok védőszárnya" alatt, a mindennapi barlangi gyakorlatban kell felnőniük az önként vállalt feladatok megoldásához. Mindezt a természet szeretetével és elkötelezettséggel, igaz emberi tartással, hiszen a barlangkutatás egyfajta életmódot és elhivatottságot is jelent.

Szolga Ferenc kutatásvezető

Elérhetőségeink

Székhely és levelezési cím:

8044 Kincsesbánya
Kincsesi út 2.

Telefonszám

+3622418224

Kutatóállomás

8109 Tés-Csőszpuszta