online web builder

Barlangjaink

Jubileumi-zsomboly


Szinonima: I.-29. sz. víznyelõ barlangja
Helye: Bakony, Tési-fennsík, Tábla-völgy, 410 m tszf. magasságban.
Település: Tés község
Hossza: 220 m Mélysége: 121,4 m
      Fejér és Veszprém megye határvonalán szántóföldi környezetben nyílik, a Tábla-völgy fejénél kialakult nyelõsor legalsó tagjaként, az I.-29. sz. idõszakos víznyelõ aljából. A nyelõtölcsér meredek löszfalakkal határolt, felszínét nagy fák és bokrok fedik, kelet felõl két vízvezetõ árok tart a mélypontra.
      Bejárata utólag mesterségesen lett kimérve majd rályukasztva az alulról már elõzõleg megismert járatokra és beton kútgyûrûvel biztosított, vasrács ajtóval lezárva. Lezárása fõként életvédelmi szempontból indokolt.
      A zsombolyt 1981 õszén, megalakulásának 20. évfordulója évében tárta fel az Alba Regia Barlangkutató Csoport, elnevezését ebbõl az alkalomból kapta. (Szolga F. 1981.)
      Befoglaló kõzete vastag löszlepellel takart felsõ-triász dolomitos mészkõ, illetve meszes dolomit, amelyet a területre jellemzõ ÉÉK-DDNy irányú markáns törések illetve ezekre merõleges kisebb kereszttörések szabdaltak fel.
      A zsomboly gyakorlatilag függõleges kiterjedésû és a fenti hasadékok mentén halad lefelé, miközben reprezentatív rétegfeltárást ismerhetünk meg a felsõ-triász mészkõ-dolomit határátmenetébõl.
      Belsõ formáiban a tektonikus jelleg az uralkodó, mely különösen érvényre jut a kõzet minõségének köszönhetõen. A jelenkori idõszakos víznyelések nyomán néhány kisebb eróziós vályút leszámítva, az üregtágításban döntõ szerep csak a korróziónak jutott. A korróziós hatás az alsóbb szakaszokban az állandóan jelenlévõ szivárgó vizek nyomán (Forrás-terem -75 m) napjainkban is érvényesül.
      Igen érdekes, hogy a bejárati aknából kijutva, mindjárt a szálkõzetben létrejött hasadék mentén folytathatjuk utunkat és hiányzik a fennsíkon jellemzõ több méter vastagságú omladékzóna.
      Itt a felszín közelében (-10 m) van a barlang horizontálisan legkiterjedtebb szakasza, a fõhasadék irányában kialakult járat 20 m hosszú. DNy-i végébõl indul lefelé és 25 m mélységig bejárható a feltárás idején elõször felfedezett un. mellék akna, míg ÉK-i felébõl a bejárati akna tengelyirányát követõ fõakna.
      Tekintélyes mélysége ellenére a barlangban nincsenek jelentõs méretû egybefüggõ szakaszok, a hasadék mentén gyakorta kialakult összeékelõdött álszintek miatt. Legnagyobb egybefüggõ rész a végpontot megelõzõ Nagy-akna, amely 26 m mélységû. További tagoltságot okoz a -35 m szinti aknaváltás ahol a vakon végzõdõ eddigi hasadékaknából egy kb. 5 m hosszúságú vízszintes kuszodával összekötve, egy párhuzamosan kialakult hasadékban folytatódik a járat lefelé.
      Hasonló a helyzet a -85 m-es szint környékén is, de itt már 1,5 - 2 m-re közelíti meg egymást a két szûkebb járatszelvényû erõsen konvergáló hasadékakna, melyek a -95 m szinti álfenék felett újra egyesülnek.
      Az innen mélyülõ Nagy-akna alja képezi jelenleg a zsomboly végpontját, amely a szûkülõ hasadékszelvényben tömör és vastag feliszapolt omladék álfenéknek mutatkozik. A végponti omladék tömbjei néha tisztára mosottak, máskor iszapkúpok és nyergek rakódnak le, de gyakran több méter magas vízoszlop alatt állnak.
      A levegõ széndioxid tartalma ezen a szakaszon érezhetõen mindig jóval a normál érték többszöröse, a legnagyobb eddig mért térfogat arány 5,8 % volt.
      A barlang domináns tektonikus formakincsében hangsúlyozottan jelentkezik a befoglaló kõzet szerkezetének és minõségének változása a mélység függvényében, továbbá a korróziós utóhatások következtében.
      A jól feltárt, erõteljesen kipreparálódott rétegfejek és vállak kiterjedt helyszíni vizsgálatokat tesznek lehetõvé a móri fõdolomitra települt meszes rétegsorok "belsejében". A teljes függõleges kiterjedést reprezentáló kõzetminta sorozaton elvégzett oldhatósági vizsgálatok alapján (Németh T. 1981.), a zsomboly az átmeneti üledéksort tárta fel, amelyben a CaO/MgO aránya 47,3 % 52,7% között változik.
      A barlangnak kevés ásványi kitöltése kevés van. Említést érdemelnek az üde falfelületeken elõforduló mangános foltok és csíkok valamint néhány helyen felnõtt kalcitkristályok.
      A felsõ szakaszokban apró huzat borsóköveket, míg lejjebb szegényes cseppkõ lefolyásokat és hullámos felszínû kérgezõdéseket láthatunk.
      A szántóföldi környezetbõl fakadóan szerves kitöltése fõként a lösszel bemosott növényi törmelékekbõl, magvakból áll, melyek keverednek a nyelõfelszín fáinak termésével, leveleivel.
      A barlang fokozott védelmét jelentõs függõleges kiterjedése és ennek során feltárt geológiai értékei, továbbá az akkumuláció potenciális veszélye teszi indokolttá melynek mértéke nagyban függ a felszíni mezõgazdasági területek mûvelési ágától. Hasonló veszélyt jelent az alkalmazott mûtrágyák és növényvédõ vegyszerek bejutása az áradmányvizekkel.
      Látogatni a feltáró és a jelenleg gondozást végzõ Alba Regia Barlangkutató Csoport közremûködésével lehetséges. Bejárásához a barlangjáró alapfelszerelésen túl legalább 25 m biztosító kötél és önbiztosítás szükséges.
Fontosabb Irodalmak:
Szolga F. (1981.) : A Jubileumi-zsomboly feltárása Beszámoló az MKBT 1981 évi tevékenységérõl., 22-25. l.
Németh T. (1981.): Kõzetminta vizsgálatok Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1981. 21-25.l.

Elérhetőségeink

Székhely és levelezési cím:

8044 Kincsesbánya
Kincsesi út 2.

Telefonszám

+3622418224

Kutatóállomás

8109 Tés-Csőszpuszta