site templates free download

Barlangjaink

Háromkürtő-zsomboly


Szinonima: I.-12.sz. víznyelõ barlangja
Helye: Bakony, Tési-fennsík,
Település: Tés község (Veszprém megye)
Hossza: 360 m, mélysége: 105 m, tszf. magassága: 440 m


Téstõl délkeleti irányban 1,5 km távolságban találjuk, közvetlenül egy fákkal kísért talaj út mentén. Szigetszerû facsoporttal fedett, ÉNy-DK irányban elnyúlt kb. 120 m hosszúságú összetett karsztobjektumból nyílik, szántóföldi környezetben. A meredek löszfalakkal határolt vályúszerû felszíni depresszióban jelenleg 7 felszakadást, illetve idõszakos víznyelõ pontot találunk. Napjainkban csak az elsõ és utolsó tagja vezeti le a csapadékot követõ nagymennyiségû áradmányvizeket, míg sziklakibúvásokkal tagolt középsõ zónájának keleti oldalában nyílik a barlang két inaktív bejárata. Az elsõ egy alig észre vehetõ "ember deréknyi" lyuk ferdén lefelé, amelyen keresztül a felfedezés történt, ettõl északra kb. 8 m-re a ma használatos második, betongyûrûkkel kiépített és vasrács ajtóval lezárt bejárata, ahol rögzített vaslétra segíti a közlekedést.
      A 70-es évek elején kezdte meg a nyelõcsoport kutatását az Alba Regia Barlangkutató Csoport, több kisebb - nagyobb kutató akna és szabad üreg feltárásával, míg végül 1975 áprilisában sikerült lejutni 80 m mélységig, illetve májusban elérni a zsomboly jelenlegi végpontját jelentõ 105 m mélységet (Szolga F. 1975.).
      Nevét a barlang felszínközeli részének legtágasabb üregérõl kapta, amely három kürtõ egybecsatlakozása nyomán jött létre. Ide lyukad az 1977-ben mesterségesen kialakított második lejárati akna is, amely 1988-ban lett kiépítve és lezárva.
      A befoglaló kõzete felsõ triász dachsteini mészkõ, amelyet a karsztobjektum peremi részén 6-8 m, míg kissé távolabb már 19 m vastagságú lösztakaró fed. Szokatlan a meredek (580 - 600 -os) rétegdõlés amely az erõsen összetört felszíni zóna alatt már jól nyomon követhetõ és néhány barlangszakasz predesztináló tényezõje. Ilyen a vastag megaloduszos paddal kísért Háromkürtõ, valamint az Alpesi-fal nagy kiterjedésû tektonikailag megdolgozott talpsíkja.
      A barlangrendszer morfológiai szempontból két jellemzõ járatzónára tagolódik, úgy mint egy felsõ kb. 20 m mélységig követhetõ felszínközeli labirintusból, valamint az innen lefelé nyíló függõleges jellegû aknarendszerbõl áll.
      A felsõ járatzónát a tektonikus repedéshálózat és a réteglapok irányítottságában létrejött oldott és simafalú hasadékok, csõszerû ferde kürtõk jellemzik, amelyek még az aktív víznyelõ mûködés idején alakultak ki, a fennsík fedetlen karsztos fejlõdési stádiumában. A járatok jelentõs része ugyanis a napjainkban lösszel takart nyelõpont alá tart, ahol omladékkal vagy kalciteres agyagos lösszel boltozódik be.
      A feltárási tapasztalatok alapján valószínûnek látszik, hogy az eddig megismert járathossz csak töredéke az egykor létrejött felsõ barlangrendszernek, így további jelentõs felfedezésekre van még remény.
      A mélybe vezetõ zsomboly szakaszba a T-elosztó függõleges hasadékának aljából jutunk, a helyenként erõsen megtört 1-1,2 m átmérõjû Ellipszis-aknán keresztül, mely az Alpesi-fal felsõ részébe vezet, miközben a barlang morfológiai arculata itt hirtelen megváltozik.
      A zsomboly további része valójában egyetlen óriási hasadék, mely az Alpesi-fal alól indul és egészen a végpontig követhetõ. Lefelé fokozatosan tágul, felsõ részén két jelentõs kiterjedésû omladék "járószint" is tagolja, míg legalsó szakasza kupola szerûen aláhajló falakkal, lenyûgözõ szabad üregtérfogattal ereszkedik a -80 m szinti 10x3 m alapú álfenékre. (Fekete-dóm)
      Bár a szálkõfalakkal határolt szelvény táguló jelleggel láthatóan folytatódik lefelé, sajnos a hatalmas omladéktömeg az alsóbb szakaszokat szinte teljesen kitölti. Kisebb termeket és járatokat csak az összeékelõdött tömbök között találunk, egészen a barlang végpontját jelentõ szûk és sáros kuszodáig, mely 105 m mélységben van a bejárat szintje alatt.
      Az alsó szakaszokban már nyoma sincs a simára kidolgozott falfelületeknek, mindenütt a csepegõ, csordogáló vizek korróziós tevékenységét tapasztaljuk napjainkban is. Az aknafalban korróziós fülkék, barázdák és csipkék kísérik utunkat, s a végpont elõtti omladékhalmazban gyakran találunk szivacsszerûen "kilúgozott" tömböket is. A barlang legmélyét jelentõ Záporos-teremben pedig már mangános cseppkõkérgezõdés, borsókõ szerû képzõdmények és kis sztalagmitok is keletkeznek a sûrûn aláhulló vízcseppekbõl.
      Az állandó szivárgó vizek mellett az sem ritka, hogy a zsomboly alsó része teljesen víz alatt áll. Hirtelen hóolvadás vagy nyári záporok után az áradmányvizek csak lassan tudnak levonulni a bemosott hordalék miatt és az aknarendszer ilyenkor átmenetileg feltöltõdik. Az eddig tapasztalt legmagasabb visz-szadúzzasztás szintje a T-elosztóig ért fel, ami közel 100 m magas vízoszlopnak felel meg. Három évtized megfigyelései alapján, mindezek ellenére még nem volt példa arra, hogy a visszaduzzasztott víz a nyelõ alján a felszínen is megjelent volna.
      További rejtélyt jelent még az is, hogy a jelenleg idõszakosan aktív két nyelõpontból milyen mélybeni járatokon jut el az áradmányvíz az aknarendszerig, amely mindkét helytõl jelentõs horizontális távolságban található.
      A barlang jellegébõl fakadóan ásványi kitöltése szegényes. A felszínközeli zóna kürtõinek tetején és falain néhány cm-es fehér és áttetszõ sztalagmitokat, bekérgezõdéseket találunk. Fejlettebb cseppköveket figyelhetünk meg továbbá a Fekete-dóm aljáról nyíló Vörös-teremben, amely nevét a betelepült vörösagyag kitöltésrõl kapta.
      A felszínközeli járatokból vett üledékminták õslénytani vizsgálata során kevés számú gerinces fauna elõfordulása mellett jelentõs mennyiségû csiga maradvány került elõ, amelybõl 29 fajt sikerült meghatározni. Az üledék bauxitos, limonitos és mangános törmeléket, pizolitokat, helyenként faszenet és növényi maradványokat is tartalmaz. A csigafaunából hiányoznak a fiatal holocénben elõforduló fajok, viszont több, a területen ma nem élõ illetve vízi faj is elõfordult. A leletegyüttes kora legfeljebb középsõ-pleisztocén, de inkább óholocén lehet és cserjés bokros, esetleg erdõs környezetre és maival megegyezõ klímára utal. (Dr. Kordos L. 1976.)
      A Háromkürtõ-zsomboly fokozott védelme mindenképpen indokolt. feltárása tudománytörténeti szempontból is kiemelkedõ, hiszen mérföldkõ a Tési-fennsík barlangfeltárásának történetében. További kutatása még újabb nagyszerû felfedezéseket ígér, de az eddig megismert felszíni és barlangi formaegyüttes tanulmányozása is nagyban hozzájárult a terület karsztfejlõdésének alaposabb megismeréséhez.
      A környezõ privatizált mezõgazdasági területek mûvelése során vagy a víznyelõ felszín fáinak kiirtása esetén igen nagy az akkumuláció veszélye. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a barlang vízgyûjtõ területén egy külszíni kõfejtõ megnyitására történtek elõkészületek.
      Megközelíteni legegyszerûbben Csõszpusztáról földúton lehet egészen a nyelõ pereméig, gépjármûvel. A barlang látogatása a gondozást végzõ Alba Regia Barlangkutató Csoport közremûködésével történik, bejárása csak alpintechnikai eszközökkel lehetséges.
Fontosabb irodalmak:
Szolga F. (1975).: Feltáró kutatás Beszámoló a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat 1975-évi második félévi tevékenységérõl 92-100 old.
Dr. Kordos L.(1976).: Barlangi öslénytani ásatások és gyûjtések 1976-ban. Beszámoló a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat 1976-évi tevékenységérõl 36-57 old.

Elérhetőségeink

Székhely és levelezési cím:

8044 Kincsesbánya
Kincsesi út 2.

Telefonszám

+3622418224

Kutatóállomás

8109 Tés-Csőszpuszta