Barlangászat Fejér megyében

      A Természetbarát Szövetség kiadványa koránt sem lenne teljes a barlangászatról szóló fejezet nélkül, amelyet egy rövid múltbéli visszapillantással kezdünk.
A csákvári Báraczházi-barlang elsõ irodalmi említése 1829-bõl származik Holéczy Mihálytól aki a barlang falán fellelt még megfejtetlen római feliratról tájékoztat.
      1925. nyarán a Magyar Turista Egyesület Székesfehérvári Osztálya vitéz Láng István nevével fémjelezve "fedezi fel" újra a csákvári barlangot, amely az általuk begyûjtött csontleletek nyomán vált õslénytani szempontból nemzetközi hírûvé szakmai berkekben.
      A túrakalauzok, tájleírások, térképek több kisebb-nagyobb sziklaüreget is jelölnek a Bakony és Vértes területén, így Kocsis Antal 1975-ben megjelent A Vértes-hegység barlangjai címû füzetében már 32 barlangot ismertet, köztük a Gánti-barlangot is, amely sokáig a hegység legnagyobb barlangjának számított.
      Az egymástól független egyedi próbálkozásokon túlmenõen folyamatos és szervezett barlangkutatásról, a "barlangász élet" felpezsdülésérõl megyénkben csak a 60-as évektõl kezdve beszélhetünk az Alba Regia Barlangkutató Csoport tevékenysége nyomán, ami félévszázados eredményeit tekintve, - méltóan a fejér megyei természetjárás országosan kivívott rangjához, napjainkra felzárkózott a hazai barlangászat élvonalába. A jelentõs megyei tömegbázison túl sokan látogatnak el távoli vidékekrõl is hozzánk kifejezetten azért, mert vannak már nagy és mély barlangjaink, amelyekben szakszerû vezetés mellett élményekben gazdag, sportos barlangtúrán vehetnek részt.
      Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1961-ben alakult meg Zentai Ferenc tanár vezetésével, az akkori Székesfehérvári "Ságvári Endre" Ált. Gép és Híradásipari Technikum tanulóiból. A lelkes diákközösség kezdetben a különleges földalatti világ csodálójaként indult felfedezõ útjára, fõként a Budai-hg. nagy barlangjaiba. A barlangász szakirodalom olvasása közben, a sok kalandos túra élményébõl táplálva lassan felébredt bennük a vágy valami újabb "saját barlang" feltárására, az önálló felfedezésre.
A megalakulást követõen a Könnyûfémmû Természetjáró Szakosztályához tartozott, majd a technikum sportkörén belül folytatta tevékenységét a Magyar Hidrológiai Társaság helyi csoportjának támogatásával. 1975-tõl kezdõdõen majd másfél évtizeden át a Kincsesbányai Mûvelõdési Ház természettudományos szakköreként mûködött, önálló társadalmi szervezetként való bejegyzéséig.
      Útkeresés közben jutott el a csoport 1962-ben a Tési-fennsíkra amelynek kutatásával további tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott és kiteljesedett.

      A szerteágazó és teljességre törekvõ célirányos kutatási program megvalósítását nagyban segítette, hogy a fennsík központi részében Csõszpusztán sikerült egy romos házrészt megszerezni, amelyet a csoport szinte önerõbõl fejlesztett és bõvített tovább, így napjainkra a feltáró és tudományos kutatás valódi bázisává vált.
      Kezdetben a fennsík területén mindössze két kisebb barlangot tartottak nyílván, ma a módszeres feltáró tevékenység eredményeképpen félszáznál több barlangot ismerünk, ezek összes hosszúsága meghaladja az öt kilométert.
      Legjelentõsebb a 3,6 kilométer járat hosszúságú és 204 méter függõleges kiterjedésû Alba Regia-barlang, amely Fejér megyében Isztimér határában nyílik. Jelenleg két bejárata van, így egyaránt alkalmassá teszi könnyû és nagyobb nehézségi fokú "overállos" barlangtúrák lebonyolítására a nagy mélységû és szerteágazó járathálózat mentén. A mélyebb régiókban 4-5 % a levegõ széndioxid tartalma, amely a fizikai teljesítményt jelentõsen csökkenti, így a barlangrendszer teljes bejárásához egy nap nem elegendõ.
A csoport által feltárt 5 barlangot méretei és formakincse alapján a szakhatóságok fokozottan védett, országos jelentõségû természeti értékké nyilvánítottak, ezek jellemzõen függõleges aknabarlangok, un. zsombolyok. Bejárásuk már feltételez alapfokú barlangjárói és kötéltechnikai ismereteket. A Bakony legmélyebb aknabarlangjaként számon tartott Csengõ-zsomboly Kistésen nyílik jelenleg 134 m függõleges kiterjedésû jelentõs egybefüggõ aknasor mentén.
      Földtani értékei alapján kiemelkedõen érdekes a Bongó-zsomboly, amely impozáns, párhuzamosan mélyülõ járatai mentén feltárja a középsõ kréta rétegsorát.
      Fokozottan védett még a tektonikus törések mentén feltárt 121 m mélységû Jubileumi-zsomboly és a 105 m mélységû Háromkürtõ-zsomboly amely a Tési-fennsík eddigi legnagyobb barlangtermét rejti. Ez a 40 m magas és tágas Fekete-dóm, ami szintén csak kötéltechnikával járható.
      Az elmúlt négy évtized alatt óriási ismeretanyag gyûlt össze a terület földtani viszonyairól, karsztjelenségeirõl, egyéb természeti és régészeti értékeirõl.
      A barlangkutatáshoz kapcsolódó tudományokban gyakran olyan kiemelkedõ kutatási eredmények születtek melyek híre Európán túlra is eljutott. Számtalan TDK szakdolgozat Alkotó Ifjúság pályamû, diplomamunka, népszerûsítõ cikk és elõadás táplálkozott az itt folyó tevékenység forrásmunkáiból.
      A csoport tagjai hatalmas terepmunkával elkészítették a Bakony- és a Vértes-hegység barlangkataszterét is, ennek nyomán az ismert barlangok száma mindkét területen megduplázódott.
      Ugyancsak õk írták a Bakony útikalauz barlangos fejezetét, de az elért eredményekre több hazai és külföldi szakirodalomban is találunk hivatkozásokat.
      Forgatott a területen a MAFILM, több ízben a Magyar Televízió, valamint a Fehérvári, Várpalotai, Oroszlányi és Veszprémi Városi Televízi-ók.
      1989.-ben hazánkban rendezték meg a X. Nemzetközi Szpeleológiai Kongresszust, amelynek egyik helyszíne a csoport kutatási területe és barlangkutató bázisa volt. A vendégek az itt látottakról elismeréssel szóltak, amelyet szerintük "nyugati technológiával sem tudott volna senki jobban csinálni".
      A csoport állandó törekvése, hogy ne csak szakmai körökben, hanem szélesebb közéleti fórumokon is népszerûsítse a barlangkutatást és értõ, segítõ híveket toborozzon a barlangkutatás ügyének.
      A kutatóállomás táborozó kertjében nyaranta több turnusban általános és középiskolás vándortáborok, környezetvédelmi táborok és egyéb diákmozgalmak kapnak otthont.
      A gyerekek megismerkednek a terület legszebb kiránduló helyeivel nö-vény és madárvilágával, tanulmányozhatják a geológiai feltárásokat, továbbá barlangi túrákon vesznek részt.
      Évente 600-800 érdeklõdõ túrázik már rendszeresen a fennsíkon, de lassan hagyománnyá válik, hogy a Föld Napja alkalmával, valamint a Kisgyóni Természetbarát Találkozók idején több száz érdeklõdõ látogat el a barlangokba is.
      1980-óta a kutatóállomáson van a turisták Kék-túra bélyegzõje, akik így "akaratlanul" is bepillantanak az itt folyó tevékenységbe a Tési-fennsík kutatását reprezentáló állandó kiállítás megtekintésével.
      Az egykori, nagy útra kelt diákcsapatot az évek során egy minden szempontból heterogén amatõr közösség váltotta fel, amely napjainkban önfenntartó, önálló társadalmi szervezetté alakult át.
      A csoport tevékenység nyitottsága révén a "barlangkutatás eszméje" baráti, munkahelyi, iskolai és egyéb kapcsolatokon keresztül gyûrûzik tovább, de több olyan fiatal is van, akinek szülei az egykori alapító tagok voltak.
      A csoport tagjai ma döntõen fiatalok, akik csak most ismerkednek az örök sötétség birodalmával. Tanfolyamokon és az "öreg barlangászok védõszárnya" alatt a mindennapi barlangi gyakorlatban kell felnõniük az önként vállalt feladatok megoldásához. Mindezt a természet szeretetével és elkötelezettséggel, hiszen a barlangkutatás egyfajta életmód és elhivatottságot is jelent.

Szöveg: Szolga Ferenc
Fotók: Kocsis Ákos

A csoport kutatóállomása Csõszpusztán

 

Alba Regia-barlang, Fõ-ág

 

Alba Regia-barlang, Cseppköves-akna

 

A Bongó-zsomboly egyik aknája

 

Túra a Háromkürtõ-zsombolyban

 

Az Alba Regia-barlang egyik cseppkõképzõdménye a Zeusz szíve